+36 94 501 762
Hívj minket most!
94/501-762

Hogy miért is kell nyelvet tanulni? Számtalan érvet tudunk felsorolni mellette.

 

Az örök: a nyelvvizsga. Ha felnőtt vagy, valószínüleg a munka miatt -plusz fizetés, jobb munka,új munka- ha még suliba jársz, akkor is egyértelmű: a plusz pont miatt.

 

Sajnos kevés embert hajt a kíváncsiság, hogy nyelvet tanuljon. Nagyon örülünk, amikor a tanulóink ráébrednek a tanfolyam végén, hogy egy papírnál sokkal többet szereztek . Ezért is szeretnénk veletek megosztani egyik tanulónk, Réka történetét.

 

Halihó nyelvtanulók!

 

Én is büszke Smile-os vagyok, most épp spanyolul tanulok, de a kapcsolatom a sulival pár éve kezdődött egy német oktatással. Nyugi ez a sztori nem arról fog szólni, hogy milyen szuper dolog nyelvvizsga birtokosnak lenni -pedig az-, és azóta bejutottam a Corvinusra, és már sikeres üzletem is van. ( Azt majd legközelebb 😉 )

 

Szóval a sztori: pár hónapja lett nekem egy nagy szerelmem, és mivel ő is öregszik, szülinapja alkalmából elugrottunk egy hétre Prágába.

 

Az első pár napra elkísért minket a két legjobb barátja, nevezzük őket Petinek és Áronnak.

 

Szóval Peti nem beszél nyelveket, csak pár szót, Áron viszont elég perfektül tolja az angolt, mert egy fürdőn dolgozik.

Na és persze, ott volt az én kedvesem, maradjunk is ennél, hogy Kedves – akinek  elég stabil nyelvismerete van hála a két évtizedes kockulásnak.

 

Én világ életemben könnyen tanultam nyelvet, így én azért iratkoztam be a Smile-ba, hogy  rendes anyanyelvi segítséggel gyakorljam a nyelvet, de közben rájöttem, hogy az ő módszerük sokkal hatékonyabb, mint az enyém.

Szóval nekem nem kellett bebizonyítani, hogy tanulni  jó és fontos. Igazándiból nem is éreztem, milyen szerencsés vagyok, hogy beszélek idegen nyelveket – egészen eddig a prágai utazásig.

 

Mind a négyen ugyanazon a helyeken voltunk: ugyanazokban a kocsmákban, az Orlojnál, ugyanolyan sört ittunk, mégis más-más élményeket szereztünk.

 

Peti, aki nem beszél angolul, mosdóba se tudott elmenni egyedül, mert kellett valaki, aki megkérdezi, merre az arra. Minden egyes alkalommal fel kellett neki olvasni az egész étlapot-ezt a műveletet vetésforgóban végeztük- a múzeumokban a képaláírásokat.

 

Igazándiból mindg várnia kellett valakire, és ha lett volna egy önálló ötlete, egyikünk nélkül nem tudta volna megvalósítani.(Igaz, az ubert ő fizette, de én hívtam.)

 

A Kedvesem egész jól beszél angolul, mivel a többezer órányi gamer élet nem csak a reflexeit javította, de a szókincsét is.

 

Nem igazán jó a  nyelvtana, semmi udvariassági forma, csak “Two beers, please”, de végülis megkapja, és ha mákja van nem köpnek bele.

 

Lényegében mindent értett, önállóan tudod közlekedni a városban – leszámítva egy mámoros estét, amikor kísérgetni kellett, de ez más tészta- és a múzeumban is pár kifejezés volt a leírásokban, amit nem értett.

 

Mikor vadidegen emberek beszélgettek vele, mert szülinapja van, simán eltársalgott velük, vagy épp kért segítséget, mikor eltévedtünk az Óvárosban.

 

Sajnos ő is eléggé tud izgulni azon, ha külföldiül kell megszólalnia.

 

És végül ott volt Áron.

 

Szűkszavú, visszafogott srác, az a fajta, aki magyarul se szólal meg, nem gondolnád, hogy más nyelven megteszi.

 

Ehhez képest, mikor megszólalt, zseniálisan és könnyeden használta az udvariassági formákat, rendben voltak az igeidők, és még a szókincsére se lehet panasz.

 

Azzal, hogy jól beszélt, nemcsak azt nyerte meg, hogy a másik kettőnek segíthetett. Egy csomó pincér sokkal kedvesebb volt vele, főleg, hogy pár cseh kifejezést előre megtanult.

 

Volt, hogy a másik kettőt, alig akarták kiszolgálni, de mikor ő kért azonnal jöttek a kért italok. Minden felirat, vagy tábla plusz infó volt neki.

 

Mikor kaját rendeltünk értette miből áll, észre vette a napi ajánlatokat is, így pár extra kaját is megkóstolhattunk, és plusz infókat tudott mesélni a különlegességekről, hála a leírásoknak.

Tuti mindhárom srác nagyon jól érezte magát, de az is biztos, hogy Áron volt, aki a legtöbb élményt szerezte.

 

Több apróságot látott és tapasztalt meg ezen az úton, és biztos, hogy sokkal könnyebb volt neki a szimpla létezés odakinn. Szóval ne azért tanulj nyelvet, hogy legyen papírod, hanem hogy extra élményeket szerezz!!

 

Köszi, hogy megoszthattam:))

 

Réka