94/501-762

Számomra ez a szó a MINDEN-t jelenti.

Egy ember életében meghatározó szerepet tölt be, hogy ki honnan jött, milyen nevelésben részesült, milyen példát látott otthon és ez sokban hozzájárul a személyiségünk kialakulásához, természetesen a velünk született adottságok mellett.

Én nagyon szerencsésnek érzem magam, mert nekem megadatott az, ami sajnos a mai Világban sok ember életben nem.

Én egy klasszikus családmodellben nőtem fel, ahol meg voltak még a rendhagyó szerepek.

Apa, aki dolgozik és a családjának él, anya, aki a gyereket neveli és gondozza, valamint van egy húgom is, akit imádok 🙂

Szerencsés vagyok, abból a szempontból is, hogy a Nagyszülöim fontos szerepet kaptak az életemben és a nevelésemben is.

Nálunk mindig lehet a családra számítani, ők pillérként ott vannak mögöttünk.

Sok mindenben hozzájárultak saját tesi, lelki fejlődésemet tekintve, és az által is, hogy fiatal szülők révén, mindig mindent meg lehet velük beszélni, bármi is legyen az.

“Saját” családom még nincs, bár a példa alapján nagyon jónak tartom azt, ha két ember fiatalon vállal gyereket, persze, ha minden adott ehhez.

Nekem más sorsot szántak, én Világot jártam, kipróbálhattam magam sok mindenben, feszegethettem a határaimat és fejleszthettem saját magam.

Remek gyerekkorom volt, aztán történt valami, amikor eljön egy pont, hogy többé nem lehetsz gyerek, fel kell nőnöd. Kinek előbb, kinek később van ez.

Én elég hamar felnőttem, mondjuk ezt szerintem részben magamnak is köszönhettem, de hát tipikus “kos”-ként ez teljesen egyértelmű volt, hogy sietni kell, mert a végén lemaradok valamiről.

Sokat dolgoztam, mindig is szerettem volna magamnak megteremteni mindent – önerőből – amit csak lehetett.

Nyáron melóztam és végig a főiskolai, egyetemi éveim mellett is.

Nagyon önálló voltam, már gyerekként is és ez így is maradt. Ezt nem tudtam volna megvalósítani, ha nincs a családom a hátam mögött és nem támogatnak ebben.

Ebből a szempontból is nehéz volt kint élni, ugyanis ők mindig hiányoztak nekem.

A sok nevetés, a közös programok és minden, ami hozzájuk köt. Ha szeretek valakit, ahhoz nagyon ragaszkodom és foggal körömmel védem, bármi legyen is az.

Igazi “anyatigris” vagyok, ha róluk van szó és ez teljesen megállja a helyét nem csak a saját családomban, hanem a baráti körömben és a munkahelyemen is.

Maga a család minta és az, ami értéket magával hordoz és képvisel nagyon sok helyen tudja kamatoztatni az ember.

Mert akiket szeretünk és életünk részeivé válnak, hozzájuk egészen más kapocs köt.

Ők mi is vagyunk egyben. Ebben a körben, visszatükröződünk mi is, a személyiségünk a jó és rossz tulajdonságaink, valamint itt önmagunk lehetünk.

Itt elfogadnak minket, egyszerűen úgy, ahogy vagyunk. Nem akarnak megváltoztatni, nem akarnak elnyomni, itt őszinték lehetünk.

Én erre törekszem mind a magán életemben, mind a munkámban, hogy egy olyan miliőt tudjunk létrehozni, ahol mindenki saját maga lehet, ötletelhet, bohóckodhat, nevethet, ha kell sírhat is, mert itt vagyunk önmagunk, itt vagyunk OTTHON.

Nekem ezt sikerült elérni az életem minden területén és ezért nagyon hálás vagyok.

Merjünk szenvedéllyel és őszintén élni, mert így meg tudunk mindent valósítani, legyen szó bármiről. Az ember ott fejlődik igazán, ahol nincs színház, ahol őszinte lehet és ahol szeretik. 🙂

A tanári pálya, pont egy ilyen lehetőség, ez nem munka, hanem őszinte szolgálat az emberek fejlődése érdekében.

Ezért vagyok Sopronban és ezért is kerültem a nyelviskolába, ugyanis ez az iskola családi vállalkozás révén, pont ugyanolyan értékeket képvisel, amelyeket én is.

Köszönöm a Smile Nyelviskolának, hogy itt lehetek és hogy egy igazi Smile Család és Csapat részese lehetek.

Amanda